Mindig gy�l�ltelek – mondta ki a f�rfi. Az arca szinte eltorzult, ahogyan kiejtette a szavakat. Maur�nak nem voltak k�ts�gei: Norman hangj�ban benne volt minden, amit eddig rejtegetett. A harag, a k�ts�gbees�s, a ki�ttalans�g. Benne volt a k�t gyerek, akik nem sz�lethettek meg, az els� �veik k�zdelmei, a sok veszeked�s. Az ital, ami lefolyt Norman tork�n. Maura hallgatott �s reszketett. A hidegt�l.

A v�z akkor m�r majdnem t�rdig �rt �s m�g emelkedett. A h�z udvar�n �lltak, �s ameddig ell�ttak, minden�tt s�rg�sbarna folyad�k �radt. A foly� k�zel volt, a mag�nyos h�z, m�lyed�sben �llt. M�r a f�k t�rzs�t is hull�mok csapdost�k. Norman durv�n megtasz�totta a feles�g�t:
– Fordulj meg! – emelte a kez�ben tartott �s�t. Maura csak annyit ki�ltott volna: „Norman, ezt ne!” – de nem j�tt ki hang a tork�n. A foly� fel�l hull�mokban �jabb �radat k�zeledett. Az �gb�l is szakadt az es�. Sz�rke volt minden, rem�nytelen �s hal�los.
Maura csak f�lig fordult el. M�g egy pillanatra l�tta a f�rje vad tekintet�t �s m�r tudta: nem �rdemes sz�lni. Ki tudja, a f�rje milyen r�g elhat�rozta m�r, s csak az alkalomra v�rt. A foly� sohasem volt m�g ilyen magas, nem esett ennyi es�, ami�ta itt laknak. A t�bbi h�z az erd� m�g�tt van, a v�z pedig meg�ll�thatatlanul �ramlik �s egyre magasabb, m�r majdnem combig �r. A szomsz�dok sem l�thatj�k h�t, mi t�rt�nik.
Maura csak egy pillanatig habozott. �m a pillanat, am�g nem akart �lni, m�ris v�get �rt. A tekintete k�rbefutott, az agya fesz�lten dolgozott. Nem habozhat, hiszen mindj�rt lecsap az �s�...

Hirtelen eld�lt, mint egy darab fa. Amire sz�m�tott, bek�vetkezett: elragadta a v�z. M�g hallotta Norman csal�dott �s d�h�s ki�lt�s�t, az �s� lecsapott �s vizet fr�csk�lt, de nem �rte el �t. A v�z pedig mag�val ragadta, az udvar k�zep�n megp�rgette. Norman eltorzult arccal l�balt ut�na, de a v�z egyre n�tt. Nem akarta elengedni az �s�t, a melle has�totta-sz�rta sz�t a mocskos folyad�kot, �gy k�zeledett.

A kamra nyitva volt �s Maura elkapta az ajt�t. Beh�zta mag�t a polc mell�. Vesz�lyes, tudta, mert hiszen ha Norman el�llja az ajt�t...
M�ris megtal�lta, amit keresett. A fest�ksz�r�. K�k fest�k volt benne �s Maura eml�kezett: maradt az alj�n, amikor befejezte az egyik ablakp�rk�ny fest�s�t. A kis dobozt a h�ta m�g� rejtette. Norman felbukkant az ajt� el�tt, csapzottan, mocskosan, de kez�ben az �s�val. M�r emelte is... Maura gyorsabb volt. A sz�r� ny�l�s�n �t sziszegve t�vozott a doboz marad�k tartalma.
Norman fel�v�lt�tt, elejtette az �s�t, az arc�hoz kapott. Maura megint a v�zbe mer�lt, elsuhant a f�rfi mellett. Nem kellett csapkodnia a karj�val, vitte az �radat ki az �tra. Egyszer elkapta egy fa derek�t, visszan�zett. Nem l�tta Normant. Indult h�t tov�bb, a v�z m�r a derek�ig �rt, de nem f�lt. Amit�l most megmenek�lt, rosszabb volt a mocskos �radatn�l.

Az �ton egy traktor ment, ker�kagyig a hull�mokban, a vezet�je integetett: „Ide, ide!” A szomsz�d volt, Bates. Amikor felseg�tette a csurom vizes asszonyt maga mell� az �l�sbe, megk�rdezte:
– A f�rj�vel mi van?
– �t perce ragadta el az �r – mondta a n�. Mindketten a h�z fel� n�ztek �s m�r l�tt�k is Normant. A h�t�n fek�dt, a v�z sodorta, a feje neki�tk�z�tt a ker�t�s m�g ki�ll� oszlop�nak, azt�n lassan sodr�dott tova.
– Meghalt – mondta Bates rekedten. – Asszonyom, ne n�zzen oda.
Maura elford�totta a fej�t. Ezt a tan�csot k�nny� lesz megfogadnia, jutott esz�be. Eln�zett h�t m�sfel�, a v�zt�kr�t ezer apr� es�csepp bomb�zta. Maura csak markolta a traktor hideg kapaszkod�j�t �s annak �r�lt, hogy ha d�c�gve is, de egyre t�volodnak att�l a h�zt�l.